A cselekmény

  A regény cselekménye szerint Nela és Viga barátnők voltak, és mindketten jómódú, polgári családból származtak. Erre több helyen is van utalás a műben.

  Azt tudom meg még konkrétan, hogy Nela családja szerencsétlenül járt, tönkre jutottak, az édesapa nem bírta el a szerencsétlenséget, ezért Nelának és Kázmérkának a nagyszülői házba kellett költözni.

 Az író nyitva hagyja a kérdést, hogy milyen szerencsétlenség érte a családot, de nem sok fantázia kell hozzá, hogy számtalan okot felsoroljak, ami megtörténhetett.

  Nela számára a világháború azzal kezdődik, hogy késnek az újságok, majd csinos magyar huszárok foglalják el, szállják meg a kisvárost. Először érdekes a csődület, virággal dobálják meg a huszárokat, gyönyörűek a lovak, és bevonul a hadi gépezet is. Aztán kimosakodott katonák kifosztják a boltokat, jönnek a menekültek, rémhírek terjednek, de az is lehet, hogy a rémhírek igazak.

   Bekövetkezik az éjszaka, amikor közel dörögnek az ágyúk, tehát menekülőre kell fogni. Nela elmegy egy zsidó szekereshez, akivel megalkuszik, hogy mennyiért szállítja el őket egy biztonságosabb helyre.

 Nela csomagol, de hiába várják a szekerest, a zsidó felesége tudatja, hogy a férje másokat vitt el előbb. Másnap mégis elindulnak, Kázmérka nagyon meg van ijedve, nem érti mi történik. Út közben belegabalyodnak  a menekültáradatba, egész közel vannak az ágyúzás színteréhez, ezért úgy döntenek, hogy visszafordulnak.

   Visszatéréskor érzik, hogy ki lesznek szolgáltatva, és hazaérve azt várják, hogy valaki kilép a belső szobából.

 Egy ideig csönd van, aztán becsap az első gránát a városka piacára, sűrű lesz a fegyverropogás, és a városkát elfoglalják az oroszok. Egy háborúban a megszállók az elfoglalt területeken otthon érzik magukat, tisztában vannak azzal, hogy szinte bármit megtehetnek mindenkivel, összeszedhetik az anyagi javakat mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, elvégezhetik azokat a szükségleteiket, amelyek hozzá tartoznak a mindennapi élethez.

   Nela életében megjelenik a kifogástalan, udvarias, szállást kérő orosz, Nyikolaj.

   A tiszti szolga, Fetyka, sültet készít, és megindul egy esti beszélgetés, amiben rögtön azt teszi szóvá Nyikolaj, hogy a lengyelek az osztrákok mellé álltak, pedig nem állnak nemzetileg közelebb hozzájuk, mint az oroszokhoz.

Nyikolaj eldicsekszik, hogy vidéken született, és az ő anyja is lengyel volt, ezért beszél jól lengyelül, de azt tudomásul kell venni, hogy az orosz föld orosz marad, és a háziaknak be kell látni, hogy ők az erősebbek, és előbb vagy utóbb a lengyeleknek meg kell adni magukat.  Nyikolaj mindezt megnyerően mondta, mintha az a legtermészetesebb lenne, hogy valakinek a szülőhazáját, házát idegen katonák foglalják el.

   Az esti beszélgetésben nagyapus igazat adott Nyikolajnak, mert tényleg inkább az orosz a rokon nép és nem az osztrák, akikből semmi hasznuk nem volt.

   Nela, magányossága miatt, már az első este alkalmával képzelgésbe esik az orosz katonatiszttel kapcsolatban. Felállít egy szinte megdönthetetlen sorsmegoldást, ami így hangzik: "hatalmába kerülök, tőle kell megismernem a szerelmet, ezt, mint kikerülhetetlent súgta valami bensőmből." (5)

   Aztán nagy hévvel folytatódik a képzelődés. Nyikolaj máris szereti, aki talpig nagy jellemű, a háború végén feleségül veszi, elviszi a hazájába, és ő úrnő lesz, dúsgazdag estélyeket fog majd adni, és ő lesz a legérdekesebb idegen asszony.

   Számomra megmagyarázhatatlan, hogyan jut el egy 25 éves nő, egy megszálló ellenséges katonatiszttel történt pár órás ismeretség alapján, akár képzeletben is ilyen következtetésekre.

   Nela eljátszik olyan gondolattal is, hogy már holnap erőszakkal behurcolja őt Nyikolaj magához a szobába. Ő nem tiltakozik, de lehet, hogy sír, viszont nem titkolja, hogy Nyikolaj rokonszenves, aztán tűri, hogy a pamlagon megcsókolja.

 Nela képzelgéseiről azt gondolom, hogy ő tulajdonképpen nem is Nyikolajba, a férfibe akar szerelmes lenni, hanem inkább kamasz lányok módjára magába a szerelembe szerelmes. Ennek a ténye feltételez, egy olyan mélységű szeretethiányt is, ami a főszereplő nő esetében a szeretetet és a szerelmet összemossa.

   Ennek következménye, hogy Nela nem erős, elvakítja az érzés, amit Nyikolaj iránt érez, elcsábul, és Nyikoljanak semmit sem kell tennie Neláért. Nela a következő pillanatban már utálja, átkozza magát, összeszorítja combjait, mert megbocsáthatatlan dolgot tett.

   Nela másnap megijed, azt gondolja, itt hagyta Nyikolaj, mert elérte, amit akart.

   Neláról elterjed a hír, de még nem jött rá, mit tett vele Nyikolaj, hű marad hozzá.

  Nagypapus Nelának egy arany karkötőt mutatott, amit Nyikolaj barátja, Rozsodenkó adna ajándékba, ha Nela hajlandó lenne elfogadni udvarlását. Ezt a karkötőt nagyapus vette át, és meg is kérdezte Nelától: "Miért ne fogadnád el?" (10)  Nela csak úgy tud védekezni, hogy megfenyegeti nagyapust, hogy elmondja Nyikolajnak. Nagyapus józanul felteszi a kérdést: Kicsodád neked, Nyikolaj? Hozzá mégy?

Erre Nela kimondja vágyai netovábbját: ő a vőlegényem. Nagyapus hitetlen, és egy jövőbeni házasságkötés reményében is többre értékeli az arany karkötőt, amiért cserébe élelmiszerhez juthatnának.

   Aztán eljön a vég. "Rossz hírt mondok, Nelácskám, ma éjjel nem alszom már nálatok." (11) Aztán a férfi megnyugtatja.

"Maradj nyugton, számíthatsz szavamra, és tégy úgy, amint mondtam. Viszontlátásra, drága..."(12)

   Van félnivaló, mert Nyikolaj távozása után már a következő éjjel keresik őt. Nela arra a következtetésre jut, hogy el kell bújni a pincébe, hisz házak égnek a városban, korbáccsal verik az elmaradottakat, lövések hangja hallatszik, szökevényeket fogdosnak össze.

   Tehát a háború testközelben van, annak minden borzasztóságával együtt.

 Az ismert orosz katonák visszajönnek, keresik az elbújt Nelát, csúnya történeteket osztanak meg egymás közt arról, hogy ki mindenki vitte ágyba főhősnőnket, még Kázmérkát is vallatják, nagyapust pedig korbáccsal verik, hogy elárulja, hol van Nela, akit ágyba akarnak vinni.

    Nela rájön, hogy az idegen megszálló katonatiszttől, Nyikolajtól semmilyen védelmet nem kapott és nem is remélhetett.

    Német megszállók jönnek, mert a háború akár többször is produkálhat olyan eseményeket, amiben egy terület visszafoglalása akár állóháborúhoz is vezethet.

 A németek kimerültek és sárosak voltak, de becsületesen viselkedtek, nem bántották a háziakat, és nem akartak semmi olyat tenni, ami a megszállók helyzetével kapcsolatban visszaélésnek minősült volna.

   Főhősnőnk Nyikolajt feledve sajnos próbálkozik bensőségesebb kapcsolatot teremteni az ott lakó némettel, de ez nem vezet sikerre.

   A regény végét az író Viga levelével zárja, melyben leírja, hogy Nela mindig számíthat rá, és nem engedheti, hogy ott maradjon, abban sárfészekben. Segítséget nyújt, és azt mondja, tud szerezni Kázmérkának munkát, még Nelának is, ebből látszik, hogy a saját lábára szeretné állítani barátnőjét. Az író az olvasóra képzeletére bízza Nela döntését, hogy elfogadja-e Viga ajánlatát, vagy büszke marad.

(5) Tersánszky Józsi Jenő, Viszontlátásra, drága 29. oldal.

(10) Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága: 73. oldal.

(11) Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága: 77. oldal.

(12) Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága: 79. oldal.